A publicista szerint az ügy messze túlmutat egy egyszerű intézményi problémán: rendszerszintű hibákra világít rá, amelyekről hosszú ideje mindenki tudott, mégsem történt valódi beavatkozás. Vályi hangsúlyozta, hogy különösen aggasztó, amikor olyan helyeken történnek súlyos visszaélések, amelyeknek épp a védelemről, a biztonságról és a segítségről kellene szólniuk.
A legjobb írás amit olvastunk:
Szóval a vége az, hogy itt vagyunk. Voilá!
Bélyegezve-jelölve, mindenkinek a homlokán a körpecsét, mint valami levakarhatatlan billog, mindegy, mi miatt: a színed, a vallásod, a munkád vagy a nemed, a szavazatod miatt, ezer oka van, a lényeg, hogy legyen. Végtelenül ostoba és szinte állati módon primitív rendszerbe szedve, iktatva, mint egy zsíros karton egy málló festékű irattárolóban.
BENG! Jól rábaszták az ajtót, csak úgy zengett és csattant fém a fémen, ahogyan végigdörrent a pislákoló neon alatti folyosón.
Megvagyunk, ez készen van, szét lett baszva, aminek szét kellett lennie és nincs rá szebb szó, mert tulajdonképpen nem is kell, pontosabban/jobban semmi nem jellemzi ezt a stációt, ahol vagyunk.
Szétbaszás.
Egyszerre hordja magában a négy fal közötti erőszakot és a pusztítást, mert itt nem csak el lett rontva valami, mint ahogyan a kicsi gyerek teszi tönkre a tévé távirányítóját, amikor a csapvíz alatt akarja tisztára mosni... Ő jót akart, csak keveset tudott, szándéka tiszta volt és jósággal teli, lehet csak a rámorzsázott kekszet akarta kiöblíteni a gumigombok közül.
Nem. Ez itt más. Itt gőgből és arroganciából, a parvenü felkapaszkodás nagyította önteltségből és dolgok felett állásból, egyszerű pénz=hatalom mentén hozott szánalmas és nyomorult kisstílűségből, megrészegedve lett szétbaszva a lelkünk, az agyunk és az életünk, a józanságot és a jót - amely mindenkiben ott van - disznókörömből csapták ki oldalra, mint a hitvány pálinkát a letaposott szalmás lucskos-fekete földre. Eh, ezt ne igya meg senki.
Itt gyáva csinovnyikok kikönyökölt öltönyben lesve isszák a párttitkár elvtárs szavait és az sem érdekli őket, hogy mindig mást mond. Mindig ellentmond kedden annak, ami hétfőn még Nagy Igazság volt, a mindennapi kinyilatkoztatás, a hegyesen a földre köpött szotyolahéj a kispad előtt. Mi lettünk az asztal alatt a nadrágba törölt kellemetlen takony, az izzadt tenyér sós vize, amivel kezdeni kell valamit, hát rejtsük el, számoljuk fel, kenjük el, ne is lássák. Mi mindannyian.
De hogy dolog ne legyen velünk sok, így a legtisztább, ha egymás torkát vágjuk át. A gazda hátradől, a mandingója pedig puszta kézzel tolják ki a másik szemét, mert övé lehet minden. Minden ígéret. És minden ígéretért már érdemes megölni a másikat, hátha. Mert a gazda azt mondta, hogy jó csak egy van, ember csak egy van, nincs másik. És minden jó lesz. Megint és újra. #szavazzafideszre