A Kincsvadászok legutóbbi adása nemcsak egy különleges tárgyról szólt, hanem egy olyan emberi történetről, amely percek alatt megállította az időt a stúdióban. A kamerák előtt ezúttal nem az alku izgalma, hanem a csend lett a főszereplő.
Horvát Sándorné, Marika egy régi, családi ezüst étkészlettel érkezett a műsorba. A közel két és fél kilós készlet édesanyja hagyatékából maradt rá, generációkon át őrzött emlék volt. Amikor azonban megszólalt, mindenki megértette: ez most nem egy egyszerű eladás. Könnyekkel küszködve mesélte el, hogy nyolcéves ikerunokái közül az egyik súlyos agyvérzést szenvedett, halmozott sérülésekkel él, és folyamatos kezelésekre, terápiákra szorul.
„Ennek az árából szeretném az ő gyógykezelését, a gyógytornáját támogatni” – mondta elcsukló hangon. A stúdióban ekkor már senki nem jegyzetelt, nem számolt, nem mérlegelt. Minden szem Marikán volt.
A kereskedők láthatóan nehezen találták a szavakat. Fejes Tamás azonban megszólalt, és már az első mondataiból érezni lehetett, hogy ez a történet mélyen megérintette. Elmondta, hogy zenekarával évek óta támogat sérült gyermekeket, ezért különösen közel áll hozzá ez a helyzet.
„Nehéz fejtörést tettél le ide az asztalra, mert egyrészről a tárgyad nekem nem annyira jó, finoman fogalmazva, másrészről meg a sztori nagyon kemény hátteret ad neki” – fogalmazott őszintén, majd mindenkit meglepve 150 ezer forinttal indította el a licitet.
Az alku végül nem a hideg számokról szólt. Fejes Tamás 600 ezer forintig ment el az ezüst étkészletért – pontosan a duplájáig annak, amit Marika remélt. Ez az összeg már önmagában is hatalmas segítség: a nagymama elmondása szerint így egy teljes évnyi terápiát tud biztosítani az unokájának.
A történet azonban itt még nem ért véget. A zenész egy utolsó, szívet melengető gesztussal zárta le a vásárlást.
„Engedd meg, hogy ezt fölkerekítsem 640 ezer forintra a gyerekeknek. Gyerekeknél fontosabb támogatás nem létezik, örülök, hogy ilyen szinten tudom ezt támogatni” – mondta Fejes Tamás, aki nemrég lett háromgyermekes édesapa.
A stúdióban ekkor már nemcsak Marika szemében csillant meg a könny. Ez az este nem egy tárgyról marad emlékezetes, hanem arról a pillanatról, amikor egy döntés valóban sorsot formált. Egy történet, ami emlékeztet arra, hogy néha a legnagyobb érték nem az, ami az asztalon fekszik – hanem az, amit a szívből adnak.