Az első krionizált (mélyhűtéses eljárással tartósított) ember egy amerikai pszichológiaprofesszor, dr. James Hiram Bedford volt.
Az 1960-as évek végén ez egy meglehetősen kétes kimenetelű kalandnak számított, mivel maga a „krionika” szó is alig két éve létezett akkoriban, nem is beszélve a lefagyasztási eljárásról, ami csupán elméletben létezett, és semmilyen garanciát nem nyújtott arra, hogy a lefagyasztott embert sok év múltán sikerül majd „feléleszteni”.
Bedford azonban tudós volt, és halála előtt elmondta, hogy nem azért döntött így, mert arról álmodozott, hogy a jövőben „feltámasszák”, hanem abban a reményben, hogy egy napon az utókor majd hasznosíthatja ennek az egyedülálló tudományos kísérletnek az eredményeit.
Ki volt James Bedford, és miért döntött úgy, hogy a jövőben „újraéled”?
James Bedford fiatalkorában.
James Hiram Bedford 1893-ban született a Massachusetts állambeli amerikai Pittsfield városában. Négyéves korában súlyos diftérián (torokgyíkon) esett át, ami majdnem az életébe került. A fiú azonban felépült, és egy kalandokkal és eredményekkel teli, eseménydús életet élt.
Fiatalkorában Bedford Kaliforniába költözött, és a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemre járt, ahol oktatásból és pszichológiából szerzett mesterdiplomát, miközben egy középiskolában is tanított. Az egyetem elvégzése után a szakmai fejlődésére és a karrierépítésre összpontosított, a Kaliforniai Egyetem pszichológiaprofesszora lett, és több könyvet is publikált a témában.
Bedford élete során beutazta a világot, és különös érdeklődést mutatott az élethosszabbítás kérdései és az öregedési folyamat megállítását célzó technológiák fejlesztése iránt. A krionika azután keltette fel az érdeklődését, hogy elolvasta dr. Robert Ettinger „A halhatatlanság kilátásai” című könyvét, és hamarosan a terület egyik kiemelkedő alakjává vált. Így amikor 73 éves korában tüdőáttétes veserákkal diagnosztizálták, meghozta a számára sorsdöntő elhatározást: ő lesz az első ember, akit krionizálnak.