Hernádi Judit neve évtizedek óta összeforrt a magyar színházzal, televízióval és filmmel. A közönség szemében ő az örök optimista, aki a legnehezebb helyzetekből is képes humorral, tartással és eleganciával kijönni. A színésznő azonban most egy olyan oldalát mutatta meg, amely ritkán kerül reflektorfénybe: az elmúláshoz, a betegségekhez és a saját határaihoz fűződő félelmeit.
Az RTL szilveszteri különkiadásában már felvillantotta, hogy komoly egészségi problémák miatt kellett tavaly rekordszámú előadást lemondania. Most azonban egy friss interjúban még mélyebbre ásott, és olyan mondatokat mondott ki, amelyek a rajongókat is megrendítették.
A műsorban, amelyben lányával, Tarján Zsófival közösen szerepelt, végre tisztázta, mi állt a hosszabb kihagyás hátterében.
„Volt egy gyulladásos betegségem, ami nehezen múlt el, és vissza-visszatért, de most már jól vagyok.”
A közönség számára megnyugtató volt hallani, hogy a színésznő fizikailag felépült, ám szavai mögött ott bujkált egy mélyebb, személyesebb tartalom: a sérülékenység felismerése.
A színésznő azóta visszatért a színpadra, ismét teljes erőbedobással játszik, és semmi jele nincs annak, hogy a közönségnek aggódnia kellene érte. Látszólag minden a régi – ám a lelkében zajló folyamatokról nemrég beszélt először nyíltan.
Az InStyle Képes vagyok című podcastjában a műsorvezető nem kerülgette a témát: megkérdezte Hernádit, hogyan viszonyul az elmúláshoz.
A válasz egyszerre volt könnyed és dermesztően őszinte:
„Nem tudom, még nem történt meg. De utána szólok.”
Ez a mondat – amilyen játékos, olyan mély – pontosan hordozza mindazt, amiért a közönség évtizedek óta szereti. A színésznő még a legsúlyosabb kérdésekre is tud úgy válaszolni, hogy a humor védőhálóként feszül alá, miközben a kimondott tartalom mégis csontig hatol.
A beszélgetés talán legmegrázóbb része az volt, amikor Hernádi felidézte, hogy nem most először nézett szembe komoly betegségekkel.
„Én sokat voltam beteg. Mindig nagyon nagy, radikális betegségeim voltak. Bár egyesek meg voltak ijedve, hogy talán ez végzetes valami, én mindig tudtam, hogy nem. Nem, mert nekem van még feladatom.”
A mondat, amely a rajongók szerint akár egy film végső nagy monológja is lehetne, egyszerre hordoz erőt és félelmet. A színésznő sokáig rendíthetetlenül hitt abban, hogy dolga van még ezen a világon – hogy a közönség, a családja, a művészet nem engedi el.
Aztán jött a beismerés, amely mindenkit mellbe vágott:
„Most már nem vagyok biztos benne, hogy túlélem.”
Nem részletezte, mire gondolt. Nem tudni, egy új félelemről beszélt, egy múltbéli küzdelem visszatérő árnyáról, vagy csupán arról, hogy az idő múlása számára is érezhetőbbé vált.
A színésznő soha nem kért részvétet vagy sajnálatot. Most sem. Megtartotta azt a fajta öniróniát és tartást, amely mindig is a védjegye volt.
Ám most először engedte meg, hogy a közönség egy pillanatra belásson a humor mögé.
Hogy lássa:
[ ]
Az interjú után rajongók százai írnak neki üzeneteket, kommenteket. Egyetlen visszatérő mondat mindenhol:
„Veled vagyunk, Judit, maradj még sokáig!”
Hernádi Judit pedig – ahogy mindig – most is azt teszi, amit a legjobban tud: játszik, alkot, jelen van. Még akkor is, ha közben az élet nagy kérdéseit próbálja humorral kibélelni.
Mert végső soron ez az, ami őt igazán különlegessé teszi:egy színésznő, aki nemcsak szerepeket, de a saját életének nehéz fejezeteit is képes a maga elegáns, mégis emberi módján eljátszani.
Korábbi interjuban így nyilatkozott:
„Hát ez van: telik az idő! Elfogadom! Hülyeség lenne harcolni ellene, nem igaz? Nem küzdök a korommal!" - mondja határozottan a színésznő, akinek a musical egyik csúcspontját képező dalának szövege kísértetiesen hasonlít a magánéletére. „Nekem rég nem mondja senki: I love you", „A magány mattot ad és odaszól: most már nálad maradok".
„Nem ismeretlen számomra, amiről énekelek, az biztos - mondja sóhajtva . – Örülök, hogy voltak ilyenek az életemben. Én egyébként is olyan alkat vagyok, aki szereti idejében befejezni a dolgokat. Hogy majd ha életem végén visszatekintek, akkor hogyan értékelem mindezt, azt egyelőre nem tudom. Az viszont biztos, hogy nem bántam meg semmit. Egyetlen szerelmet sem szeretnék újrakezdeni. Minden úgy volt jó,ahogy volt, és akkor ért véget, amikor kellett. Ettől persze még egyáltalán nem vagyok boldog, de nincs bennem önmarcangolás, és nincs bennem semmi múltba fordulás.” „Ahogy a kor halad előre, egy dolog biztos csak: egyre kevesebb idő marad. Így aztán nem mondom, hogy nincsenek terveim, de én már csak rövid távra tervezek, és abból gazdálkodom, amit az élet elém tesz."
Küldjünk néhány jó szót a művésznőnek.