Családi Dráma! Stohl András sírva közölte!

Megszakad a szív, amikor Stohl András visszaemlékezik arra a múltra, amely egyszerre volt szeretettel teli… és dermesztően kemény. A színész a színpadon vallotta be könnyeivel küszködve: édesapja volt az első hőse – de egyben az első ember is, akitől rettegett.

A Jászai Mari-díjas művész a Hatszín Teátrum közönsége előtt úgy tárta fel gyermekkora titkait, ahogy még soha. Eleven, hiperaktív kisfiú volt, akit csak egy figyelmeztetés tartott kordában: „Bandi, pofon lesz a vége!” – és bizony lett is. A közönség dermedten hallgatta, ahogy Stohl elárulta: még ma, felnőtt férfiként is annak az egykori, szigorú apának próbál megfelelni… Elhunyt Stohl András édesapja.

MUTATJUK A RÉSZLETEKET!

Ahogy tovább beszélt, úgy tornyosultak fel a fájdalmas emlékek. Kiderült: a Stohl-családban sokszor az utolsó napokra már semmi sem maradt. Édesanyja többször beadta a nyakláncát a zaciba, hogy ne éhezzen a család. Ez az élmény annyira beleégett Andrásba, hogy ma már szinte kényszeresen ad kölcsön – ismerősnek, ismeretlennek, bárkinek. Döbbenetes vallomás hangzott el: egy kisebb lakás árát már így elbukta, mert a pénz nagy része sosem került vissza hozzá.


A feszültség a tetőfokára hágott, amikor Stohl András végre kimondta azt, amit eddig soha. A könnyeivel küszködő színész egész életében békére vágyott, és pontosan ezért nem csap vissza senkinek. Ez mélyről, gyerekkorból marad rá.


ÍGY VESZÍTETTE EL ÉDESAPJÁT:

A Jászai Mari-díjas színművész – akinek édesapja már nagyon beteg volt – éppen olyan olyan darabban játszott, amelynek legvégén karakterét kiv/gezték és befektették egy koporsóba.
– Befeküdtem a koporsóba és vártam, mert ott még volt egy 5-8 perc, amíg lement az utolsó jelenet nélkülem. Befeküdtem és azon gondolkodtam azon az estén, hogy szerintem az apám most halt meg, valahogy ezt éreztem és még le is szúrtam magam gondolatban, hogy hogy lehetek ekkora ripacs, hogy itt fekszem a színpadon egy koporsóban és akkor csinálom itt a melodrámát. Kijöttem, hazamentem és akkor megtudtam, hogy valóban akkor halt meg…