Egyre több felnőtt nem akar kirepülni
Ausztráliában egy markáns társadalmi változás figyelhető meg: egyre több fiatal felnőtt dönt úgy, hogy hosszabb ideig marad a szülei otthonában. A “60 Minutes Australia” szerint az országban a húszas, sőt, néha a harmincas éveik elején járó fiatalok egyharmada még mindig a szüleivel él. Ez a jelenség különféle okokra vezethető vissza, mint például a növekvő életköltségek és a generációk közötti kapcsolatok változása.
A Rodgers-Wilson család példája jól mutatja ezt a trendet. Peter és Susie Rodgers-Wilson szülőként pozitívan tekintenek arra, hogy felnőtt gyerekeik még mindig otthon élnek. „Ez egy családi ház, ők a család részét képezik, és mindig szívesen látjuk őket itthon. Ez nyilván együtt jár bizonyos fokú őrülettel, de imádjuk, hogy a gyerekek itthon vannak, nagyon élvezzük” – mondja Susie. Joe, a család legidősebb gyermeke, klasszikus „bumeráng” – az elmúlt 10 évben többször is elköltözött otthonról, de végül mindig visszatért. Tim, a legfiatalabb gyerek, építésznek tanul, és az első saját otthonára spórol, míg Lucy, a középső gyerek, tanárként dolgozik, és ő is élvezi az otthon kényelmét.
A jelenség egy másik oldalát a Galley család mutatja. Marg és John nem örülnek annyira a felnőtt gyermekük, David és annak barátnője, Roxane otthon maradásának. Marg szeretné, ha gyerekei elköltöznének: „Szeretném, ha most azonnal elköltöznének, de ez nem fog megtörténni, szóval adok nekik még legalább egy évet, és meglátjuk, mi történik”. A családi feszültségek néha kiéleződnek, amint Marg megjegyzi, szeretné végre visszakapni az otthonát, és élvezni a házasságát, mielőtt unokái születnének.
Az okok, amelyek a fiatal felnőtteket otthon tartják, összetettek. A magas lakhatási költségek, a munkaerőpiaci bizonytalanságok és a megélhetési költségek növekedése mind hozzájárulnak a helyzethez. Emellett a szülők és gyerekek közötti kötelékek is erősödtek, sok esetben a szülők nem is kívánják, hogy gyermekeik elköltözzenek. A Rodgers-Wilson házaspár esete ezt a trendet tükrözi, hiszen ők örülnek, hogy gyermekeik még mindig velük élnek.
Ez a társadalmi jelenség folyamatos figyelmet és további kutatásokat igényel, hogy megérthessük, hogyan alakulnak a családi struktúrák és a generációk közötti dinamikák a modern ausztrál társadalomban.