Somlyódy László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karának korábbi dékánhelyettese, a Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék volt tanszékvezetője, professor emeritusa, november 5-én, kedden elhunyt. A neves szakember, aki nemzetközi szinten is jelentős eredményeket ért el a vízügyi tudományok területén, 1943. szeptember 30-án született Kecskeméten. Életútja a tudományos kutatás, az oktatás és a szakmai közélet területén egyaránt kiemelkedő volt, munkássága pedig maradandó nyomot hagyott a vízgazdálkodás és környezetvédelem területén.
Somlyódy László 1962-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának áramlástechnika szakán, ahol 1967-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. Pályáját fejlesztőmérnökként kezdte a Szellőzőműveknél, miközben az MTA Áramlástechnikai Munkaközösségében is kutatott. 1972-ben csatlakozott a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézethez (VITUKI), ahol tudományos munkatársként kezdett dolgozni, majd főmunkatársként, tudományos tanácsadóként és intézetvezetőként folytatta karrierjét. 1990-ben a VITUKI főigazgatójává nevezték ki, de egy év után kutatóprofesszorként folytatta munkáját, egészen 1994-es távozásáig.
Kutatási területei között kiemelt helyet foglalt el az áramlástan, a szennyezőanyagok elkeveredési folyamatai felszíni vizekben, valamint a folyók és tavak vízminőségének szabályozása. Különösen jelentős eredményeket ért el a vízminőségi modellek és költséghatékonysági stratégiák kidolgozásában, amelyek elsősorban kelet-közép-európai vizekre és vízgyűjtőkre koncentráltak.
Foglalkozott továbbá a tavak eutrofizációjának szabályozásával, valamint matematikai modellek és rendszerelemzési módszerek alkalmazásával. Több mint 160 tudományos publikáció, köztük 11 könyv szerzője vagy társszerzője volt, művei magyar és angol nyelven jelentek meg. Szakmai ars poeticáját a „Felszíni vizek minősége – Modellezés és szabályozás” című önéletrajzi könyvében foglalta össze –
Nyugodjék békében!