Egy kórház dolgozói a korai órákban egy újszülöttet találtak az intézmény bejáratánál elhelyezett inkubátorban. A babát azonnal biztonságba helyezték és ellátták, az első vizsgálatok szerint egészséges, de egyelőre további megfigyelés alatt tartják.
Az eset önmagában is megrendítő, ám a kisbaba mellett hagyott levél még mélyebben megérintette azokat, akik olvasták. A néhány kézzel írt sorban a szülők elmagyarázták döntésük okát: anyagi nehézségeik miatt nem tudnák biztosítani gyermeküknek azt az életet, amit megérdemelne.
A levél így szólt:
„Nem akarjuk, hogy nélkülöznie kelljen. Minden napért megküzdünk, sokszor még magunknak sem tudunk elegendőt adni. Szeretnénk, ha egy szerető családhoz kerülne, ahol biztonságban és boldogságban nőhet fel.”
Ezek a szavak arról tanúskodnak, hogy bár a döntés fájdalmas, a szülők szeretetből és reményből cselekedtek. Lemondani egy gyermekről soha nem könnyű, de a levél minden sorában ott rejlik az a vágy, hogy a kicsi jobb életet kaphasson.
A kórházi dolgozók gyorsan és gondoskodóan jártak el, így az újszülött jelenleg biztonságban van. A továbbiakról a gyámhatóság dönt majd.
A történet emlékeztet arra, milyen nehéz helyzetekbe sodorhatja az embereket az élet, és hogy a szeretet néha a legfájdalmasabb döntésekben nyilvánul meg.