– A felesége minden héten legalább kétszer elmegy egy kis házhoz a város szélén – kezdte. – Mindig ugyanazzal a taxisofőrrel viszik oda. A ház elhagyatott, kissé romos, nincs névtábla, nincs postaláda.

Gábor szíve megszorult. Képtelen volt elhinni, hogy Dóra megcsalná. Mégis, ott voltak a képek, az útvonalak, az időpontok. Minden gyanúsan pontos volt.

A férfi döntött: másnap ő maga viszi el Dórát. Kibérelte a taxis autóját, profi maszkmesterrel átalakíttatta az arcát, ruhát cserélt, sőt, még a hangján is gyakorolt. A tükörbe nézve maga is megdöbbent: szakasztott úgy nézett ki, mint a taxis.

Reggel Dóra beszállt az autóba. Egyetlen szót sem szóltak. A nő láthatóan meg sem ismerte.

A ház előtt kiszállt, és besietett. Gábor várt egy percet – aztán berontott az ajtón, elszántan, hogy lebuktatja a „szeretőt”.

Ám amit bent talált, teljesen ledöbbentette.

Dóra épp egy idős asszonyt segített fel az ágyból. Ágyneműt cserélt, vizet töltött, halk szavakkal beszélt hozzá.

– Gábor?! – kiáltott fel a felesége meglepetten. – Te meg hogy kerülsz ide?

– Én… én csak… – hebegte a férfi, tekintete az ágyon fekvő nőre tévedt. – Azt hittem… mással találkozol.

Dóra elengedte az öregasszony párnáját, és felé fordult.

– Azt hitted, hogy szeretőm van?! Hogy ezért járok el? – kérdezte fájdalmas hangon. – Ennyire nem bízol bennem?

– Ne haragudj… – suttogta Gábor. – Tudod, mi történt velem Eszterrel… Nehéz nem félni.

– Akkor most bemutatlak valakinek – mondta Dóra, és az idős asszonyra mosolygott. – Ő Vera mama. Apai nagyanyám. Ő nevelt fel, miután a szüleim meghaltak. Az egyetlen rokonom.

– Nagyon örülök, fiam – szólalt meg halkan a néni. – Azt hittem, már sosem látom, hogy Dórának rendes családja lesz. És kisunoka is van, igaz?

– Levente – bólintott Gábor.

– Egy kis ördögfióka – tette hozzá Dóra elmosolyodva –, de biztos meg fogod szeretni.

– De miért nem mondtad el korábban? – kérdezte Gábor.

Dóra lehajtotta a fejét.

– Szégyelltem. Azt hittem, ha megtudod, hogy gondoskodnom kell róla, azt fogod hinni, hogy rád akarom sózni. Hogy csak a pénzed kell. Te olyan gazdag, fontos ember vagy… én meg csak egy virágboltos lány, aki az utcán kóbor macskát szed fel.

Gábor odalépett hozzá, gyengéden átölelte.

– Ne butáskodj. Ő a családod – mondta határozottan. – Mostantól velünk él. Mindhárman.

És így is lett.

Vera mama beköltözött a budai villába. Külön szobát kapott, világosat, tele virágokkal és emlékekkel. Kapott segítséget, ha kellett, de Dóra is nap mint nap mellette volt. Levente rajongott érte – sokszor együtt üldögéltek a teraszon, simogatták a már jókora kandúrrá nőtt kiscicát, akivel az egész történet elkezdődött.

Gábor soha többé nem kételkedett. Tudta, hogy ez az a nő, akire mindig is vágyott: hűséges, törődő, bátor, és végtelenül szerethető. És tudta, hogy az élet néha próbára teszi az embert – de ha szerencsés vagy, a végén rájössz, hogy minden féltékenység, minden gyanú mögött egy sokkal szebb igazság rejtőzik.

A cikknek az eleje!