Majdnem 1,3 millió forintot találtam a fiam perselyében…tudtam, hogy másnap követnem kell!

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a fiam, a 13 éves Marci perselyében 1.287.000 forintot találtam. Megdermedtem. Egy gyerek ennyi pénzhez hogy juthat? Tudtam, hogy másnap követnem kell. És amit láttam… összetörte a szívemet, de a legszebb módon.

Három év telt el azóta, hogy elveszítettük a férjemet, Gábort.

Azóta megyek előre kimerülten, két munka között zsonglőrködve, csak hogy ki tudjuk fizetni a villanyt, a lakbért, mindent. Tudom, hogy Marci látja, mennyire nehéz. A gyerekek érzik, még ha nem mondjuk is ki.

Ezért fagytam le akkor is, amikor a perselyéből kiesett az első köteg pénz.


A felfedezés

Az első szabadnapom volt hetek óta. Nagytakarításba kezdtem. Marci szobájában felborítottam véletlenül az éjjeliszekrényét, és a régi perselye leesett. Az alja kipattant.
A bankjegyek kiömlöttek a szőnyegre.

Számoltam. Száz. Ötszáz. Ezer. Tízezer.
Mire a végére értem, remegett a kezem.

1.287.000 forint.

A saját gyermekem — 13 évesen — több pénzt tartott a perselyében, mint ami nekem a bankban volt.

Nem értettem. Féltem.

Honnan van ez? Mit csinál? Kivel kerül kapcsolatba?

A legrosszabb gondolatok rohantak meg.


A gyanú

Aznap este vacsoránál épp fel akartam hozni a témát, amikor Marci megszólalt:

– Anya, holnap suli után átmegyek Bence szülinapjára. Lehet, később jövök.

Valami… hamisan csengett. Túl begyakorolt mondatnak tűnt.

– Ja? És hol lakik Bence?

– Hát… közel. Tudod, ott, a nagy körforgalomnál.

Mintha improvizálna.

Miután elvonult a szobájába, felhívtam Bence anyukáját.

„Szülinap? De hát Bence májusban született… most nincs semmi.” – mondta ő meglepetten.

Akkor már tudtam: másnap követnem kell.


A követés

A suli után az autóban vártam, kicsit távolabb, hogy ne vegyen észre.
Marci kilépett a kapun, célirányosan indult el. Tizenöt perc séta után egy óriási villához érkezett: vaskapuk, gondozott kert, mintha valami magazinból vágták volna ki.

Nem lehetett egy osztálytársé.

Megnyomta a kapucsengőt.
A kapu azonnal kinyílt.

A szívem kalapált.

Közelebb mentem, és a vaskerítésen át belestem.

És akkor megláttam őt.

A fiam a kert közepén állt, gereblyével a kezében, vidáman dúdolt, miközben összegyűjtötte a leveleket.
Aztán megöntözte a növényeket.
Felseperte a járdát.

Mint egy kertész. Mint egy fizetett munkás.

Nem értettem semmit.


Az igazság

A cikknek még nincs vége, lapozz!