Tizenhárom évvel ezelőtt, egy nyári este…

Kata épp a Szimpla kert táncterén vágott át, hogy eljusson a pulthoz. Zene, nevetés, életteli hangulat. Aztán egy erős, férfias parfümillat ütötte meg az orrát. Oldalra nézett – egy őszülő, sármos férfi mosolygott rá.

– Meghívhatlak egy italra? – kérdezte.

Kata kissé zavarba jött, de bólintott. A férfi idősebb volt, de lehengerlő.

– Kata vagyok – mondta, miután megkapta az italát.

– Róbert – válaszolta a férfi.

A következő dolog, amire emlékezett, hogy egy hotel liftjében csókolóztak, majd reggel egy idegen ágyban ébredt. Róbert finom reggelit hozott, majd elbúcsúzott.

Kata azt hitte, soha többé nem látja.

Három héttel később azonban megállt a fürdőszobában a pozitív teszttel a kezében.

Kata órákig bámulta a terhességi tesztet. Egy Las Vegas-i kaland, egy idegen férfi, akiről semmit sem tudott... de most a testében két új élet növekedett. Ikerterhesség – ezt mondta az ultrahangos orvos. Két szívverés. Két élet.

Nem tudta, mit tegyen. Egyedülálló anyaként élni? Elmondani Róbertnek, akinek még a vezetéknevét sem tudja? Nem volt elég bátorsága. Félt a jövőtől, a szégyentől, a megbélyegzéstől. Aztán találkozott Gergővel.

Egy barátnős vacsorán történt, ahova Anna hívta el. Az étteremben melléjük telepedett két férfi: Olivér és Gergő. Anna gyorsan összemelegedett Olivérrel, így Kata és Gergő hosszú órákon át beszélgettek.

– Kata, valami különleges van benned – mondta Gergő, miközben a Duna-parton sétáltak.

– Te is jó embernek tűnsz – mosolygott Kata, miközben a hasára tette a kezét, és gyorsan el is vette. Még csak két hónapos volt a terhesség, nem látszott, de már ott volt.

Anna később félrehívta.

– Tetszik neked, ugye?

– Nagyon.

– Akkor mondd el neki.

– Nem lehet – suttogta Kata. – Las Vegas után vagyok… és már terhes vagyok. Fogalma sincs, hogy nem tőle.

Anna ránézett.

– Tudod, mit? Tartsd meg magadnak. Ha boldogok lehettek, akkor ne rontsd el az elején. Talán… talán ő a megoldás.

Két hónappal később…

Gergő letérdelt egy gyertyafényes vacsora után.

– Kata, szerelmes vagyok beléd. Légy a feleségem!

Kata el sem hitte, hogy ez történik vele. Az ikrek már rugdostak a hasában. Bűntudata volt, de úgy érezte, Gergő valóban jó apa lenne. Olyan ember, aki gondoskodó, figyelmes és kedves. Könnyekkel a szemében bólintott.

Esküvő után Gergő elvitte őt a szüleihez bemutatásra. A ház Budán volt, egy csendes kis utcában. A kapuban állva Kata idegesen simította meg a hasát.

– Vajon mit fognak szólni?

– Megszeretnek, meglátod! – nevetett Gergő.

Az ajtó kinyílt, és Miriam, Gergő anyja, kitárt karokkal rohant feléjük.

– Drágám! Örülök, hogy látlak!

Aztán Robert is megjelent. Kata ledermedt. A férfi, akivel egy éjszakát töltött Las Vegasban… Gergő apja.

– Ő… ő az apád?

– Igen – bólintott Gergő büszkén. – És van még egy meglepetés… – Kata kezét a hasára tette. – Ikreket várunk!

Robert arcán egy pillanatra mintha megrezdült volna valami, aztán nyújtotta a kezét.

– Üdv a családban, Kata.

Később, amikor kettesben maradtak, Robert halkan megszólalt:

– Kata… ugye nem?

– Ők Gergő gyermekei – felelte Kata halkan, de határozottan. – Fogalmam sem volt róla, hogy maga az apja. Ami Las Vegasban történt… ott is marad.

Robert csak bólintott.

És mindketten elhallgatták az igazságot.

Jelen idő – vissza a nappaliba

Gergő dühödten nézett rájuk.

– Tizenhárom évig hazudtatok nekem! A saját apám? A feleségem? És most a fiúk tudják meg először?

– Gergő, kérlek… – suttogta Kata.

– Tudtad, hogy már terhes vagy, amikor velem lefeküdtél?

– Tudtam… de azt is tudtam, hogy te jobb apa lennél nálánál! – kiáltott Kata könnyek között. – Félek! Mindennap attól féltem, hogy kiderül. De szereted őket, nem igaz?

– Persze, hogy szeretem őket! Ők az életem! – válaszolta Gergő, miközben a szíve majd' megszakadt.

A bejárati ajtó hirtelen kinyílt.

– Nagypapa az apukánk? – kérdezte Bence, mögötte Andris és barátjuk, Robi.

Mindenki megdermedt. A fiúk mindent hallottak.

– Gyerekek... – kezdte Kata.

– Igaz? – kérdezte Andris. – Ezért van barna szemünk? Mert ti kék szeműek vagytok?

– Ez... ez bonyolult – hebegte Gergő.

Aztán leguggolt eléjük, remegő kézzel.

– Bármilyen igazság is derül ki... ti vagytok a fiaim. Mindig is azok voltatok, és mindig is azok lesztek. Az én szeretetem nem változik.

A fiúk szemében könnyek gyűltek.

– Mi is szeretünk, apa – mondta Andris, és átölelte őt.

Robert hátul állt, némán. Kata pedig a falnak támaszkodva sírt.

Az igazság felszínre tört, és darabokra szaggatott egy családot. De egyvalami még megmaradt – a szeretet. És talán az idő begyógyítja a sebeket, ha elég őszinték tudnak maradni egymáshoz.

A cikknek az eleje!