Mély fájdalommal tudatta Lezsák Sándor, hogy elhunyt Kiss Gy. Csaba Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a rendszerváltás utáni magyar közélet egyik meghatározó alakja, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja. A neves tudós életének 81. évében távozott.
Kiss Gy. Csaba a magyar irodalom és művelődéstörténet emblematikus kutatója volt. Diplomáját 1968-ban szerezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–német szakán. Már fiatalon komoly szerepet vállalt a kulturális közéletben: 1974 és 1980 között a Nagyvilág című folyóirat rovatvezetőjeként, majd a rendszerváltás küszöbén, 1988 és 1992 között a Hitel munkatársaként formálta a magyar szellemi diskurzust.
Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének 1995-től docense, később címzetes egyetemi tanárként oktatott és nevelt több generációt. Tudományos munkásságát az MTA doktori címmel is elismerték.
Nemzetközi kapcsolatairól, műveltségéről tanúskodik, hogy öt nyelven beszélt – németül, lengyelül, franciául, szlovákul és horvátul – és aktív tagja volt a Magyar–Lengyel, valamint a Magyar–Szlovák Történész Vegyesbizottságnak is. Munkásságának egyik középpontja Közép-Európa irodalmi és kulturális kapcsolatrendszere volt.
A politikai közéletben is maradandót alkotott: 1987-ben alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak, az akkoriban születő új, demokratikus Magyarország egyik legmeghatározóbb pártjának. 1988 és 1993 között különféle vezető pozíciókat töltött be az MDF-en belül, majd 1993-ban visszavonult a pártélettől.
Főbb művei, mint a Magyarország itt marad (1993), a Lengyel napló (1997), A szabadság kísértése (1999) vagy a Nyugaton innen, Keleten túl (2000) nemcsak tudományos értékkel bírnak, de lenyomatai is egy elkötelezett, gondolkodó szellemű, szenvedélyesen hazaszerető alkotónak.
Dunapataj nagyközség díszpolgárává választotta, de munkássága az egész nemzet kulturális kincstárát gazdagította.
Emlékét megőrizzük. Nyugodjon békében!